Andro Rasanter R50 R47 ütőborítás teszt

Andro Rasanter R50 R47 ütőborítás teszt

Nemrég volt lehetőségem kipróbálni és meccseken is tesztelni az Andro új támadó ütőborítását, a Rasantert. Az Andro ezt a szoftot a Rasantok utódjaként hozta ki a borítás-piacra, és annyival jobbnak minősítették a gyárban a Rasantoknál, hogy felmerült a Rasant gyártásának leállítása is. A Rasanter koncepciójában két dolog dominál: az egyik a 40+-os műanyaglabdával való játék jobbá, hatékonyabbá és könnyebbé tétele, a másik pedig az „ultramax” szivacs megjelenése (bár e két dolog között van közvetlen összefüggés is)

Az itt leírt teszt-vélemény nem teljes értékű, mert allround jellegű, vagy pl. egy középgyors Timo Boll Forte fán (tehát változatos, különféle összeállítás-variácikóban) nem volt lehetőségem kipróbálni a Rasantereimet, csak a saját, már régóta jól megszokott karbonos ütőfámon. Hosszasan fejtem ki tapasztalataimat, mert így lesz összességében jól érthető az, amit gondolok ezekről a szoftokról.

A Rasanter két alap változatban jelent meg, a „V” és az „R” jelzésű sorozattal. A „V” a gyorsaságra utal (Velocity), az „R” pedig a pörgésre (Rotation). Az alapvető különbség az „R” és a „V” sorozat közt az, hogy különbözik a két típus szemcseátmérője és szemcsesűrűsége a gumi fedlap alatt. Az „R” esetében keskenyebbek, és ritkábban helyezkednek el a szemcsék. Ennek lényegében pont ugyanaz a logikája, mint a Tenergyknél a falsorientált Tenergy 05 és a rugalmasságorientált Tenergy 64 közötti különbség esete, azonos szivacs esetén.

A gumilapot a korábbi szabványhoz képest picikével vékonyabbra vették a gyártók, és valamivel nagyobb belső feszültséggel gyártották le, mint a korábbi Rasant esetében. A szivacs ez által elérheti a 2,3 mm vastagságot is, ez az „Ultramax” változat. A gumifelület súrlódási tapadása egy nagyon picivel erőteljesebbnek érződik, mint a korábbi Rasantok felülete, és a játék során az ujjal nyomott részeken hamar elkezd mattulni.

Én a Rasanterből tenyeresre ultramax R50-et, fonákra ultramax R47-et vettem. A borítások nehezek, szivacsuk sűrű, tömör hatást kelt nyomkodásra, de láthatók benne a Hexerre vagy Rasantra jellemző „sajtszivacs-lyukak”, és ezek a lukak viszonylag kicsik. Az ütővel pattogtatva a labda pattanásánál, koppanásánál szinte semmiféle puhaságot sem érzünk… az R50 kimondottan kőkeménynek tűnik, egyértelműen keményebbnek, mint pl. a Tenergy 05… még az R47 is picivel keményebb koppanást produkál, mint a T05. A szoftokban nincs meg az a jellegzetes „rugó”-effekt, ami a Tenergy 05-ben megvan, a Rasanter R50, R47 merev jellegű keménysége ennek lehetőségét elveti. Van tehát két kemény, kissé rugalmatlanul viselkedő szoftunk, jó tapadással. E mellé az alap karakter mellé jön a meglepően nagy mértékű „labdába harapás” érzése. Ez a „labdaharapás” ugyanazt a szintet hozza, mint amit a Tenergy 05 tud ilyen szempontból. Az R50 annyira kemény, hogy a mozdulatokra oda kell figyelni, mert túlzottan laza ütésmód esetén hálóba vágódik a labdák egy része. Ezzel párhuzamosan azt tapasztaltam, hogy a jól meghúzott tenyeres pörgetések mind szép magasan mennek át, nem esik ki a labda a borításból, az ívképesség kiemelkedően nagy. Az R50 képes a legmagasabb ívű pörgetésre, az R47 picivel alacsonyabb ívet húz, de ha nem „rántjuk” erős falssal a labdát, csak „húzzuk”… akkor ennek pont a fordítottját tapasztaljuk, mert az R50 „ingerküszöbe” nagyobb, ezért a pörgetés során a találatra vonatkozóan csak bizonyos szintű „erőszakosság” fölött rántja meg azt az ívet a labdába, amit ki lehet belőle hozni. Ez azt is jelenti, hogy a szoft megfelelő ütéstechnikai képzettséget vár el (vagy feltételez) a használójától. Másképp mondva: nem mindenkinek áll kézre, és nem is célja ez. Nekem pont azt a karakter hozza, amit én szeretek, de a túlzott keménység/ridegség miatt megjelenő rugalmatlanság már engem is zavart.

Fontos megjegyzés: a Rasanter sorozat puhább változatait nem tudtam kipróbálni, és a „V” sorozatot sem. Feltételezem, hogy ezek esetében a rugalmasság, a rugalmas (katapultosabb) viselkedés sokkal inkább megjelenik, mint az R47 és R50 esetében.

A R50 és R47 tesztelése során egy Viscarianak megfeleltethető kevlár-karbonos fán próbáltam ki őket, tehát a fa gyors volt, mégis gondot okozott a szoft rugalmatlansága. Magyarán mondva nem lehetett erő nélkül, a labdát érzéssel irányítgatva játszani, mert a szoft önrugalmassága a szükségesnél (vagy vártnál) egyértelműen kisebb volt. Vélhetően ez a jelleg változott volna megfelelően sok játék során, amikor is egy idő után a szivacs már be lett volna „törve”, de mivel a szoftokat nem tesztelésre kaptam, és bajnokságban is játszok, ennek bekövetkezését nem volt lehetőségem megvárni. Emiatt a rugalmatlanság ellensúlyozására a szoftokba három vékony réteg Falco Long Boostert tettem. Tudom, „nem szabályos”… de muszáj volt, jött a meccs, és egy félig-meddig rugalmatlan szofttal nem vállalkozhattam a játékra. Megjegyzés: köztudott, hogy a modern asztalitenisz követelményeinek megfelelően úgyis „mindenki” tuningol már nagyon régóta az élvonalban is, tehát mondhatjuk azt, hogy egy ütőborítás valóságnak megfelelő, reális tesztje is igazából csak egy szakszerű „betuningolás” után mérvadó. Következett tehát a tuningolt állapotú Rasanter teszt.

A tuningolt Rasanter már sokkal kellemesebb játékélményt mutatott. Értelemszerűen gyorsabb lett, (a jellegzetes karakterének megtartása mellett), plusz egy kis „csörgős” érzés is megjelent. A játékelemek a következően alakultak: kontra korrekt, a nyesés éles, lapos, asztal fölötti rövidítések, rövid játék nagyon jól kontrollált, dobálás még mindig picit rugalmatlan, de kezdett jó lenni, a pörgetések kezdtek erősebbek és nagyon szépen az asztal sarkára vágódóak lenni, a visszapörgetés is jó kontroll alatt megoldható volt. Szervafogadás határozottan jó. A szervák jó falssal mennek, az ellenfelek néha nem értik, hogy miért van benne akkora fals. A játékelemekben ajánlott a korrekt kivitelezés, a végigvezetett mozdulat, de a tuningolt állapotban már meg lehet engedni „figurákat” is, amiknek egy jelentős része meglehetősen nagy hatékonysággal megy asztalra. A speciális ütésmódok, ütésformák közül azokat tudja az R50 vagy R47 „tolerálni” és „támogatni”, amelyek nem puha, hanem kemény szoftokhoz passzoló mozdulatokként lettek begyakorolva. Egy hasonlattal élve: ennek a szoft-összeállításnak a játékban való viselkedése során mintha ötvöződött volna egy beragasztott Sriver-L/Sriver-EL és egy pár Tenergy 05 labdavezetési tulajdonsága.

Egyéb megjegyzés: fonákra az R50 szerintem már túl kemény lenne.

Az R50 karakterében van egy olyan jelleg, ami miatt kis túlzással talán még azt is lehetne rá mondani, hogy a tömör, kemény szivacsos kínai szofthoz idomult játékosok bizonyára könnyen át tudnának rá állni. Keménységére jellemző, hogy egyik sporttársam, mikor kipróbálta, csak annyit mondott, hogy „ez egy nagy sz@r”. Emiatt semmiképp nem ajánlanám olyan amatőröknek, akik könnyen játszhatóságot, finom rugalmasságot, és ehhez hasonló élményeket várnak.

No, és mi a helyzet azzal, hogy az Andro cég ezt a szoftot a 40+-os plasztik labdával való játékhoz fejlesztette? Azt gondolom, hogy ez reális, valóságnak megfelelő állítás, és érezhető is a vele való játék során. Ezt akkor vettem észre, amikor a Joola Flashhel való játék során olyan ütéseim, pörgetéseim is szépen asztalra mentek, ami a Joola Flashhel korábban szinte elképzelhetetlennek tűnt. (A Joola Flash labdára jellemző az, hogy alapvetően meglehetősen falstalan, és még ezen felül nehezen is „kap bele” az ütő, ezért nagyon nehéz élesen, vékonyan meghúzni… talán még Tenergy 05-tel valamennyire megoldható a dolog, de azzal sem sima ügy) Azt vettem észre, hogy olyan találatoknál is ment a labda szépen oda, ahová kell,… ami csak régen, még a 40-es celluloid labdás korszakban volt jellemző. A Joola Flashel való játékban a kapott félnyesett, félrövid szervákat is le tudtam fogadni végre laposan, ami korábban Rasanter nélkül kimondottan nehezen ment vagy nem is sikerült.

Összefoglalva: a Rasanter borításcsalád egy valódi, komolyan vett gyári fejlesztés eredménye, ebből az R50 és R47 a két leginkább „profi képzettségi szinthez” ajánlott változat. A borítás jól kompenzálja a 40+ plasztik labda nehezen játszhatóságából adódó nehézségeket, de ennek érvényesüléséhez kimondottan ajánlott egy kevés (vagy inkább közepes) mennyiségű tuningot (boostert) rakni a szivacsba, a rugalmasság növelése érdekében. Ezek a borítások jó ívképző képességgel rendelkeznek, tapadásuk is kimondottan jó. Nem ajánlom amatőrök számára, viszont ajánlom a meccsnyerési hatékonyságot keresők számára, akik hajlandóak az eredményesség érdekében sok edzésmunkát is végezni.

— takacslaci —

Képek:

Szólj hozzá a Facebook felhasználóddal

hozzászólás

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás