Arany kínai hibrid és sajtszivacs

Arany kínai hibrid és sajtszivacs

Nemrég jelentek meg a Joola új „kínai hibrid” támadó szoftjai, a Golden Tango és a Golden Tango PS.

A szoft koncepciója a következő: kínai jellegű, ragadós gumifelület, „európai jellegű” (értsd: rugalmas, és a játékban jó érzést közvetítő) jellegű szivaccsal kombinálva. A gyártói leírás szerint a Golden Tango extrém falsokra és a szokásosnál ívesebb röppályára képes, a PS változat pedig kevésbé extrém viselkedés mellett a társánál nagyobb labda-pattanási dinamikát ígér.

A szoftokról érdemes tudni, hogy nehezek. 150×157 mm-es fejméretben a súlyuk kb. 48-50 gramm (max-os vastagságban). A Golden Tango szivacsa kemény és merev jellegű, mégis inkább európai, mint kínais érzéssel. A Golden Tango PS szivacsa pedig lényegében ugyanaz, mint a Rhyzer 50-es szoft szivacsa, egy tipikus beragasztott-hatás effektet utánzó „sajtszivacs”, medium+/kemény változatban.

A Joola TGolden Tango szivacsa

A gumifelület közepesen ragadós, azaz nem ragad extrém módon, de lényegesen erősebben tapad, mint egy normál tapadású támadó szoft. Emiatt az erősebb tapadás miatt a szofton a labda kicsit leül, ezért a katapult lényegesen kisebb, mint amit egy tipikus európai támadó szoft esetében megszokhattunk. A labda ütőn tartózkodási ideje nagy, így az irányíthatóság jó, de az érzés kissé tompa, és szokatlan is a klasszikusabb érzésű szoftokhoz képest. A szoftok bejáratásához sok időre is szüjkség lehet, és nagy az esélye, hogy csak utána kezdenek igazán jól játszhatóan viselkedni (ez más, kínai jellegű szoftokra is igaz)

Ívképzés: ahogy a katalógus írja, a labda extrém szinten íves röppályájára állítása valóban megvalósítható az alap Golden Tango-val, a vékony találatokkal sincs gond, de a Golden Tango PS ehhez képest már egy kevésbé extrém ívet produkál, nagyobb katapult és rugalmasság mellett. Hozzá kell tenni, hogy még a rugalmasabb PS rugalmassága sem ér a közelébe a „klasszikusabb” támadó szoftok rugalmasságának.

Fals: a szoftok falsképessége kiemelkedően jó, különösen a fehér szivacsos Golden Tango esetében.

A tesztelés során problémát jelentett az új állapotú borítás túlzott tapadása, mert az a borítás összesített, végső rugalmasságát túlságosan lefékezte. A szivacsok hiába gyorsak, a fedlap ezt a gyorsaságot nem engedi át. Fontos megjegyzés: volt lehetőségem kipróbálni egy félig-meddig már elkoptatott felületű Golden Tango-t, (ami még jól tapadt ugyan, de már nem olyan erősen, mint egy új állapotú), és az a helyzet, hogy azzal sokkal jobb volt játszani, mint egy új példánnyal. Ugyanúgy megvolt  az extrém labdavezetési ív, de a rugalmasság feljavult… egy már sokkal „használhatóbb”, könnyebben játszható szintre. Hozzáteszem még azt is, hogy a Golden Tango szoftok alá támadó játékhoz mindenképp szükséges egy gyors ütőfát tenni, sőt, tapasztalataim alapján nem csak egy gyors fát, hanem az is kimondottan javasolt, hogy vastag ütőfával párosítsuk össze (6,5-7.0 mm). E nélkül szerintem nem lehet igazán jó dinamikát előcsalogatni ezekből a szoftokból, és kellemetlen csalódás lehet a próba vége. A szoftokat nem volt még lehetőségem boosterrel tuningolva kipróbálni, ránézésre a PS biztos, hogy jól tuningolható, de valószínűleg az alap Golden Tango is megfelelő módon reagál rá. Fontos megjegyzés: ha nem párban próbáljuk használni a Golden Tango szoftokat, hanem csak az ütő egyik oldalán, a másik oldalon pedig „klasszikusabb” szoftot használunk (Evolution, Acuda, Tenergy, stb…), akkor a Tango is elkezd érezhetően rugalmasabban viselkedni ahhoz képest, mintha párban lenne az ütőn. Szerintem ajánlott tehát „csak az egyik oldali használat” koncepcióban kísérletezni ezekkel a szoftokkal, úgy sokkal inkább biztató a tapasztalat, a játék-élmény, és több fantázia van benne.

 A játékelemek megjátszása tekintetében ezek a borítások allround és kontrollorientált támadójátékra alkalmasak elsősorban, ezen kívül van még egy nagyon pozitív tulajdonságuk: nem zavarja őket a 40+-os plasztiklabda. Meglepően figyelemre méltó tapasztalatom: egy jól bejáratott, és már megfelelő szinten elkopott felületű állapotban a Golden Tango minden gond nélkül, könnyedén és jól képes megpörgetni még a közismerten sokak számára gondot okozó („ütőről leesős”) Joola Flash labdát is, a labdát extrém szövegben eltalálva is. Nekem egy 7 mm-es gyors, karbonmentes ütőfával sikerült ezt kihoznom belőle. Sajnálatos, hogy a szoft új állapotában egy kétélű fegyver, mert a még túlzottan erős tapadás zavaróan aránytalanná teszi a kontoll (labda-tartózkodási idő), és a katapult (rugalmasság) arányát. Ezzel a problémával együtt is hoz viszont egy olyan újszerű, különleges karaktert magával, ami azok számára érdekes lehet, akik kimondottan az új műanyag-labdák „csúszós, leesős, ütőből kiesős” viselkedése ellen keresnek szoftcsere által történő megoldást. Összességében a klasszikus támadó játék szempontjából pozitívum a labdaérzéketlenség, és a nagyon jó labdafogás, a vékony találat tolerálása a 40+-os plasztiklabdákkal való játékban, de negatívum a már zavaróan kicsi katapult, ami miatt pont annyival lassabb az ütő az optimálisnál, hogy az már gondot okoz(hat). Megjegyzés: nem párban , hanem csak ez egyik oldalon való használat esetében a katapulthatás kezd valamivel jobban érvényesülni, érződni, és így könnyebben játszhatóvá válik a borítás viselkedése.

Még valami: a tesztek alapján támadó játékosoknak ezeket a szoftokat elsősorban tenyeres oldalra tudom ajánlani, egy normál (európai) rugalmasságú fonák szoft mellett… egy gyors, és az átlagosnál valamivel vastagabb,  (de nem karbonos) ütőfán. Ha klasszikus tolszárral játszol, talán akkor is jó lehet tenyeresre, az alap karaktere szempontjából nézve a kérdést. Összefoglalva: a Golden Tango borítások érdekes szoftok, erős tapadással, amik akár védő játékhoz is alkalmasak lehetnek, és támadó játékhoz kicsit nehéz megtalálni az optimális használati módjukat. A Golden Tango merevebb, élesebb találatú borítás, a Golden Tango PS kicsit rugalmasabb, lágyabb, de kevésbé karakteres ívképzésű. A legjobb játéktulajdonságait, és a benne rejlő lehetőségeket számomra egyértelműen akkor mutatta meg a szoft, amikor már épp a megfelelő, (közepes) szinten már el volt koptatva a kezdeti (eredetileg kicsit már túlzottnak tűnő) felületi tapadása. Ilyen állapotában nagyon jó labdafogás mellett, jó kontrollal, és már megfelelő sebességgel lehetett vele támadó játékot játszani, (a vékony találatokkal történő pörgetéseket is beleértve), szinte teljesen labda-típus-függetlenül.

— takacslaci —

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás