Joola Rhyzer 48 ütőborítás teszt

Joola Rhyzer 48 ütőborítás teszt

Új teszttel jelentkezünk. A Joola új ütőborítását, a Rhyzert próbáltuk ki. A teszthez a borítás(oka)t a pécsi Joola Hungária Kft adta. Köszönjük!

Lássuk, mit tudtunk meg a szoftok kipróbálása alapján!

A Rhyzereket „max+”-os vastagságban próbáltuk ki. A szoft kétféle szivacskeménységben kapható: 48-as és 43-as jelzéssel. Értelemszerűen a 48-as jelzésű a keményebb, a 43-as jelzésű a puhább változat. A tesztelés során kiderült, hogy ezek a számok a Rhyzer esetében kicsit megtévesztőek, ugyanis a 48-as Rhyzer nem egy kimondott kemény borítás, a 43-as pedig nem középkemény, hanem mindkét borítás a gyakorlatban egy fokozattal puhább szoftként viselkedik. A 48 tehát középkemény, a 43 pedig puha szoftként működik. A számjelzésnek ennek ellenére mégis van alapja, ugyanis utal a szivacs anyagának keménységére, de ezt a keménységet megváltoztatja a borítás viselkedésének egészére nézve a szivacsnak a nagyon nagy lukacskákkal kialakított szerkezete, ami miatt a szoftok végül puhábbnak érződnek. Erről írja a Joola katalógus, hogy a szivacs „laza” szerkezetű. Ez a „laza” szerkezet biztosítja a nagyfokú „beragasztottság-érzés” effektust, ami magas szinten jelenik meg a Rhyzer esetében. Ezt a fajta „nagypórusú szivacsot” már a Tenergy esetében is használta a Butterfly is, mint technológiát a „Springe Sponge” (rugó szivacs) esetében, de a Tenergy szivacslukacskái a Rhyzeréhez képest kisebbek. Egy jól legyártott ilyen jellegű szivacs légbuborékok közti falai külön-külön kis rugóként viselkednek, így összességében, összeadódva katapulthatást és „friss ragasztás”-érzést adnak. A Joola a Rhyzer esetében csúcsra járatta ezt az effektust, és bevállalta, hogy extrém szinten légbuborékozza meg a szivacs anyagát. A mérnökök jó munkát végeztek, a Rhyzer az összes eddigi új generációs (nem frissragasztós) szoftok között talán az eddigi leginkább beragasztott hatású lett. A szoftot kimondottan nagy katapult jellemzi.

A Rhyzer borítások gyártó általi leírásában világosan le van írva a koncepció, hogy mi a legyártása által elérni kívánt cél.  A cél a 40+-os műanyaglabdával való játékhoz egy jellegében jól eltalált, nagy teljesítményű borítás legyártása volt. Ezzel egy ideje már próbálkoznak más gyártók is. Ilyen szempontból a Rhyzer a legújabb fejlesztések közé sorolható be, például az Andro Rasanterek és a Donic Bluestormok mellé. Abból a szempontból hasonló ez a három borítás-sorozat, hogy mindhárom szoft-széria kapható Ultramax (max+) szivacsvastagságban, mivel a gumifelületet enyhén vékonyabbra gyártották ezeknél a termékeknél, és így összességében bele tudtak férni így is a szabályok által előírt 4,0 mm-es mérethatárba.

Mielőtt továbbmennék, teszek egy rövid összehasonlítást ezekhez a rivális (részben hasonló koncepción alapuló) szoftokhoz képest.

A Rasanter a legfals/ív-orientáltabb, de kevésbé katapultos (legalábbis az „R” széria), a Bluestorm ehhez képest dinamikusabb rugalmasságot ad, a Rhyzer pedig ehhez képest is még inkább nagy katapultot produkál, kisebb „dwell time”, azaz labdatartózkodási idő mellett.

A szivacs jellegével kapcsolatban még annyit hozzátennék, hogy a nagy fokú lukacskázottság miatt a szoft szivacsának alja egyenetlen, annyira, hogy a fehér ragasztóból több kell, mivel egy része a felületi egyenetlenségeket kitölti, illetve a lukacskákba befolyik. Ez az egyenetlenség megjelenik a gumifelületre ránézve is, tehát a gumiszemcsék a szivacsnak a gumi felőli részén is egy egyenetlen felületen tapadnak meg, de ez nem azt jelenti, hogy a szemcsék el lennének válva a szivacstól, annak ellenére, hogy ránézésre kicsit gyanús és szokatlan hatást kelt a felület. Ez a nagyon enyhén „dimbes-dombos” felület tehát a szoft sajátossága.

A gumifelület ránézésre engem leginkább a Tibhar Evolution FXP-re emlékeztetett. Tapadása a normál szintű (modern támad szoftoknál megszokott) tapadásnak felel meg. A gumiszemcsék egymástól távol helyezkednek el, ezzel is növelve a szoft katapult-hatását, és puhább érzését (hasonlóan a Tenergy 64 szemcse-eloszlás-kialakításához, ami szintén ezt a célt hivatott szolgálni).

A borítás a rózsaszín szivacs miatt kicsit „lányos” hatást kelt, de ennek semmi jelentősége sincs.

Ezek után leírom a Rhyzer 48 max+-os borítás játékban tapasztalt tulajdonságait.

A borítás súlya az átlagosnál könnyebb. A beragasztottság-effekt meglepően nagy. A keménység a vártnál puhább, (medium/medium-) hatást kelt. A labdatartózkodási idő picit kicsinek tűnik, a nagy katapulthatás miatt. A 40+ műanyaglabdával való játékba valamennyire visszahozza a régi 40-es celluloid labdával való játék érzését, és a régi beragasztott ütők érzését is. A „régi mozdulatok” egy része bizonyára újra visszajöhet a játékba ezzel a szofttal, megfelelő idő visszaszokás után, ahogyan a Joola katalógusa is utal erre. A sebességben a Rhyzer 48 sokat ad, a labda pörgése is megfelelő (habár egy picit másképp kell a labdát eltalálni, ez megszokás kérdése). Kiemelkedő falsot szerintem csak akkor tudunk ezzel a szofttal produkálni, ha a kezünk és ütéstechnikánk puha szoftokhoz van igazodva, a Rhyzerrel egyértelműen más találati móddal kell előállítani a nagy falsokat, mint ahogyan például a már sokak által jól ismert Tenergy 05-tel. Egyszerűen arról van szó, hogy ebben az összehasonlításban teljesen más a két szoft jellege, ezért megszokást/átszokást igényel a Rhyzer. (Például Tenergy 05-ről biztos, hogy időt igényelne az átállás erre a szoftra).

Akinek baja van az új generációs , jó falsképességű, de számára túl kemény érzetű szoftokkal, mert nem érzi, hogy hogyan kell velük játszani, annak valódi alternatíva lehet a Rhyzer.

A Rhyzer 48 íve közepesen magas ívűnek mondható a pörgetésekben. Minden játékelemben a dinamika és a beragasztottságot utánzó, „laza”, de ruganyos szoft-szerkezet a jellemző.

A szoftot először egy kevlár-karbonos támadófán próbáltuk ki, ebben az esetben az összhatás szokatlanul gyors volt, és a lecsökkent labdatartózkodási idő miatt az ütő már „túl gyorsnak”, és nehezen játszhatónak tűnt. Ez után egy klasszikus 5 rétegű támadófán próbáltuk ki, ott már sokkal kezelhetőbb volt, és emellett még mindig megvolt a megfelelő sebessége.

Bizonyára jól reagál a tuningra… ezt nem próbáltuk ki, mert a próbák alapján ezt a szoftot inkább visszafogni kell, mintsem tuningolni. A Rhyzer esetében a tuningnak esetleg lassú fán, vagy a szoft egy idő után való belassulása esetén lehet létjogosultsága, egyébként indokolatlannak tűnik.

Összefoglalva: a Rhyzer 48 egy valóban újdonságot hozó támadóborítás a piacon, szokatlanul nagy katapulttal és dinamikával, középkemény érzéssel, nagy beragasztott hatással, az átlaghoz képest picit könnyebb súllyal. Ehhez a szofthoz nem szükséges, (és talán nem is ajánlott) kemény, karbonos támadófát társítani, mert jó együttműködést és összhatást mutat csak fa építésű ütőfákkal is.

A cikk alatt találjátok a Rhyzerekről készült képeket.

A közeljövőben jelentkezünk a Rhyzer 43 tesztjével is.

  • takacslaci

 

 

Szólj hozzá a Facebook felhasználóddal

hozzászólás

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás