Rhyzer 43 ütőborítás teszt

Rhyzer 43 ütőborítás teszt

Új teszttel jelentkezünk. A Joola új, Rhyzer nevű ütőborításának puhábbik változatát, a Rhyzert 43-at próbáltuk ki. A teszthez a borítás(oka)t a pécsi Joola Hungária Kft adta. Köszönjük!

A Rhyzer szoftok tesztelése során az a szokatlan és érdekes helyzet állt elő, hogy nem igazán lehet a 48-as tesztjében leírtakhoz képest valamiféle figyelemre méltó újdonságot írni, néhány apró észrevételen kívül. Ez a vélemény magának a 43-as Rhyzernek a tesztje közben fogalmazódott meg egyértelműen, amiatt a tapasztalat miatt, hogy a Rhyzer 43-as mindenben szinte teljesen ugyanazt produkálja tulajdonságait tekintve, mint a 48-as , csak

– egy picit puhább,

– picit könnyebb,

és ezen kívül még valami:

  • a 43-as egy fokkal nagyobb csörgős érzést, és a hallható hangban is csörgősebb hangot produkál a jól eltalált pörgetésekben.

Egy adott név alatt futó borítás két változata sok esetben jól érezhetően különbözik egymástól. Így van ez például a Joola X-plode/X-plode Sensitive, vagy akár a Rhyzmek esetében is. A 48-as és 43-as Rhyzerek közti különbség ehhez képest jóval kisebb, mivel a Rhyzer gyártásakor megvalósított új szoft-technológia nagyon domináns alapkaraktert ad mindkét keménységi változatnak, és ez nagyon meghatározó mindkét szoftra nézve.

E miatt a határozott, nagyfokú hasonlóság miatt akkor adok ebben a cikkben korrekt és bőséges információt adó tájékoztatást az iránta érdeklődőknek, ha ismét közzéteszem mindazt a sok, mindkét Ryzerre jellemző, a tesztelésük során megtapasztalt dolgot is, amit a Rhyzm 48 esetében egyszer már leírtunk… kiegészítve azt a 43-ra vonatkozó apró megjegyzésekkel. Másképp megfogalmazva: ha például a Tenergy 05-öt hasonlítom a Tenergy 05-fx-hez, ott egyértelmű karakterbeli, katapulthatásbeli, labdavezetésí ívbeli eltéréseket állapíthatunk meg. A Rhyzer 48 és Rhyzer 43 közti különbség a borítások jellegére nézve ehhez képest csak sokkal kisebb mértékben érzékelhető, ezért nem lenne értelmes és valós erre vonatkozóan mondvacsinált módon valamiféle jól megfogalmazható különbségekről írni, mert úgy láttuk, hogy ilyen jól körülhatárolható különbségek nincsenek a két keménységi változat közt, az alapvető játéktulajdonságaikat tekintve. A Rhyzer 48 és 43 két olyan szoft, amelyek közt könnyű váltani, mert nagyon hasonló mozdulatokkal és ütéstechnikával játszható mindkét borítás.

Még egy megjegyzés: bár a névhasonlóság arra enged következtetni, hogy a RhyzER bizonyára a Rhyzm továbbfejlesztése, (úgy, ahogyan az Andro RasantER az a Rasant továbbfejlesztése)… szerintem ez nem igaz. A Rhyzer egy új valami, és nem egy korábbi szoft kicsit módosított változata.

A szoftot „max+”-os vastagságban próbáltuk ki. A tesztelés során kiderült, hogy a 43-as szám a Rhyzer esetében kicsit megtévesztő, ugyanis a 43-as Rhyzer nem középkemény, hanem puha, a borítás a gyakorlatban egy fokozattal puhább szoftként viselkedik. A 43 puha szoftként működik. A számjelzésnek ennek ellenére mégis van alapja, ugyanis utal a szivacs anyagának keménységére, de ezt a keménységet megváltoztatja a borítás viselkedésének egészére nézve a szivacsnak a nagyon nagy lukacskákkal kialakított szerkezete, ami miatt a szoftok végül puhábbnak érződnek. Erről írja a Joola katalógus, hogy a szivacs „laza” szerkezetű. Ez a „laza” szerkezet biztosítja a nagyfokú „beragasztottság-érzés” effektust, ami magas szinten jelenik meg a Rhyzer esetében. Ezt a fajta „nagypórusú szivacsot” már a Tenergy esetében is használta a Butterfly is, mint technológiát a „Springe Sponge” (rugó szivacs) esetében, de a Tenergy szivacslukacskái a Rhyzeréhez képest kisebbek. Egy jól legyártott ilyen jellegű szivacs légbuborékok közti falai külön-külön kis rugóként viselkednek, így összességében, összeadódva katapulthatást és „friss ragasztás”-érzést adnak. A Joola a Rhyzer esetében csúcsra járatta ezt az effektust, és bevállalta, hogy extrém szinten légbuborékozza meg a szivacs anyagát. A mérnökök jó munkát végeztek, a Rhyzer az összes eddigi új generációs (nem frissragasztós) szoftok között talán az eddigi leginkább beragasztott hatású lett. A szoftot kimondottan nagy katapult jellemzi.

A Rhyzer borítások gyártó általi leírásában világosan le van írva a koncepció, hogy mi a legyártása által elérni kívánt cél.  A cél a 40+-os műanyaglabdával való játékhoz egy jellegében jól eltalált, nagy teljesítményű borítás legyártása volt. Ezzel egy ideje már próbálkoznak más gyártók is. Ilyen szempontból a Rhyzer a legújabb fejlesztések közé sorolható be, például az Andro Rasanterek és a Donic Bluestormok mellé. Abból a szempontból hasonló ez a három borítás-sorozat, hogy mindhárom szoft-széria kapható Ultramax (max+) szivacsvastagságban, mivel a gumifelületet enyhén vékonyabbra gyártották ezeknél a termékeknél, és így összességében bele tudtak férni így is a szabályok által előírt 4,0 mm-es mérethatárba.

Mielőtt továbbmennék, teszek egy rövid összehasonlítást ezekhez a rivális (részben hasonló koncepción alapuló) szoftokhoz képest.

A Rasanter a legfals/ív-orientáltabb, de kevésbé katapultos (legalábbis az „R” széria), a Bluestorm ehhez képest dinamikusabb rugalmasságot ad, a Rhyzer pedig ehhez képest is még inkább nagy katapultot produkál, kisebb „dwell time”, azaz labdatartózkodási idő mellett.

A szivacs jellegével kapcsolatban még annyit hozzátennék, hogy a nagy fokú lukacskázottság miatt a szoft szivacsának alja egyenetlen, annyira, hogy a fehér ragasztóból több kell, mivel egy része a felületi egyenetlenségeket kitölti, illetve a lukacskákba befolyik. Ez az egyenetlenség megjelenik a gumifelületre ránézve is, tehát a gumiszemcsék a szivacsnak a gumi felőli részén is egy egyenetlen felületen tapadnak meg, de ez nem azt jelenti, hogy a szemcsék el lennének válva a szivacstól, annak ellenére, hogy ránézésre kicsit gyanús és szokatlan hatást kelt a felület. Ez a nagyon enyhén „dimbes-dombos” felület tehát a szoft sajátossága.

A gumifelület ránézésre engem leginkább a Tibhar Evolution FXP-re emlékeztetett. Tapadása a normál szintű (modern támad szoftoknál megszokott) tapadásnak felel meg. A gumiszemcsék egymástól távol helyezkednek el, ezzel is növelve a szoft katapult-hatását, és puhább érzését (hasonlóan a Tenergy 64 szemcse-eloszlás-kialakításához, ami szintén ezt a célt hivatott szolgálni).

A borítás a rózsaszín szivacs miatt kicsit „lányos” hatást kelt, de ennek semmi jelentősége sincs.

Ezek után leírom a Rhyzer 43 max+-os borítás játékban tapasztalt tulajdonságait.

A borítás súlya határozottan könnyű. A beragasztottság-effekt meglepően nagy. A keménység a vártnál puhább, (soft/soft+) hatást kelt. A labdatartózkodási idő picit kicsinek tűnik, a nagy katapulthatás miatt. A 40+ műanyaglabdával való játékba valamennyire visszahozza a régi 40-es celluloid labdával való játék érzését, és a régi beragasztott ütők érzését is. A „régi mozdulatok” egy része bizonyára újra visszajöhet a játékba ezzel a szofttal, megfelelő idő visszaszokás után, ahogyan a Joola katalógusa is utal erre. A sebességben a Rhyzer 43 is sokat ad, a labda pörgése is megfelelő (habár egy picit másképp kell a labdát eltalálni, ez megszokás kérdése). Kiemelkedő falsot szerintem csak akkor tudunk ezzel a szofttal produkálni, ha a kezünk és ütéstechnikánk puha szoftokhoz van igazodva, a Rhyzerrel egyértelműen más találati móddal kell előállítani a nagy falsokat, mint ahogyan például a már sokak által jól ismert Tenergy 05-tel. Egyszerűen arról van szó, hogy ebben az összehasonlításban teljesen más a két szoft jellege, ezért megszokást/átszokást igényel a Rhyzer. (Például Tenergy 05-ről vagy akár 05FX-ről is bizonyára időt igényelne az átállás erre a szoftra).

Akinek baja van az új generációs , jó falsképességű, de számára túl kemény érzetű szoftokkal, mert nem érzi, hogy hogyan kell velük játszani, annak valódi alternatíva lehet a Rhyzer.

A Rhyzer 43 íve közepesen magas ívű a pörgetésekben. Minden játékelemben a dinamika és a beragasztottságot utánzó, „laza”, de ruganyos szoft-szerkezet a jellemző.

A szoftot először egy kevlár-karbonos támadófán próbáltuk ki, ebben az esetben az összhatás szokatlanul gyors volt, és a lecsökkent labdatartózkodási idő miatt az ütő már „túl gyorsnak”, és nehezen játszhatónak tűnt. Ez után egy klasszikus 5 rétegű támadófán próbáltuk ki, ott már sokkal kezelhetőbb volt, és emellett még mindig megvolt a megfelelő sebessége.

A harmadik próba során a Rhyzer 43-at egy Butterfly Innerforce ZLC fára tettük fel, így határozottan jó és élményszerű volt vele a játék, az ütő jól hallható „csörgős” hangokat is produkált, és egy színvonalas „puha-szoftos” támadó-ütőt foghattunk így a kezünkbe. Érdekességképpen teszem hozzá, hogy egyik sporttársam olyan megjegyzést tett a szoftra, hogy érzésre „olyan, mint régen a Salvo Speed volt, egy picit túlragasztva”

Bizonyára jól reagál a tuningra… ezt nem próbáltuk ki, mert a próbák alapján ezt a szoftot inkább visszafogni kell, mintsem tuningolni. A Rhyzer esetében a tuningnak esetleg lassú fán, vagy a szoft egy idő után való belassulása esetén lehet létjogosultsága, egyébként indokolatlannak tűnik.

Összefoglalva: a Rhyzer 43 egy valóban újdonságot hozó, puha támadóborítás a piacon, szokatlanul nagy katapulttal és dinamikával, puha érzéssel, nagy beragasztott hatással, az átlaghoz képest érezhetően könnyebb súllyal. Ehhez a szofthoz nem szükséges, (és talán nem is ajánlott) kemény, karbonos támadófát társítani, mert jó együttműködést és összhatást mutat csak fa építésű ütőfákkal is.

A cikk alatt találjátok a Rhyzerekről készült képeket.

Rhyzer 43

Szólj hozzá a Facebook felhasználóddal

hozzászólás

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás