amerikabol-jottem-2-a-versenyrendszer

Amerikából jöttem 2 – a versenyrendszer

Amerikából jöttem 2 – a versenyrendszer

Az Egyesült Államokban dominálnak az egyéni versenyek. Itt nincsenek bajnokságok és csapatversenyek (elvégre a pingpong az egyéni sport nem?), viszont a legtöbb klub szervez nyílt nevezésű versenyeket, ún. Open-eket, ahol a versenyzők ranglista-pontjaiknak megfelelő kategóriákba osztva versenyezhetnek. A ranglista pontokat a hazaitól eltérően számolják, az ITTF által a világranglista megállapításához hasonló módon. Itt az USATT tartja kézben a ranglistapontok számítását (egyébként meglehetősen borsos áron, versenyenként, személyenként 7 dollárért). Létezik egy algoritmus ami két játékos közti meccs eredményei alapján minden alkalommal újraszámolja a játékosok ranglista pontjait. Ha az alacsonyabban rangsorolt játékos nyer, akkor ő plussz ranglista pontokat szerez, a magasabban rangsorolt játékos kárára. Hogy egy példát mondjak, ha asztalhoz áll egy 1500 és egy 1800 ponttal rendelkező játékos és az 1500-ra rangsorolt nyer, akkor az ő pontjai 1550-re emelkednek, míg a másik játékosé 1750-re csökkennek.

Ez a rangsor 0-tól kb. 3200-ig megy, a legnagyobbak közül Ma Long-nak van 3165 pontja, Xu Xin-nek 3091 (ők nem az USA-beli hobbi meccseikből gyűjtötték ezt össze, hanem egy másik, szinte megegyező és félig átfedő pontozási rendszerben :)). Hogy valami kapaszkodót adjak az összehasonlításhoz, 2000 pont körülbelül az otthoni nb2-nek, 2200 az nb1-nek, 2400 felett pedig az extra ligának felelhet meg. Ez persze csak becslés, nehéz olyan nb2/1-es játékost találni akinek van ilyen ranglista pontja, de ha valaki tud ilyenről szívesen fogadom a kritikát :). Az USA-ban a legjobb saját nevelésű játékosok kb 2600 pontnál állnak, míg az “importált” kínai játékosok között nem ritkán előkerülnek 2700-2800 pont közötti “szörnyek” :). Az észak amerikai kontinens legjobbja, Eugene Wang (Kanada), aki a világranglistán 84. helyen áll 2815 ponttal bír.

Hogy miért jó ez a pontozósdi? Egy versenyen teljesen korrekt módon kategóriákba lehet sorolni játékosokat úgy, hogy mindenki hozzá hasonló kaliberűek ellen játszik, vagy ha akar nála jobbakkal. Egy tipikus versenyen itt van 6-7 kategória, pl. 1600-alatti, 1800-alatti, 2000-alatti, 2200-alatti, 2400-alatti és Open. A szabályok szerint mindenki a saját ranglista pontjainak megfelelő vagy annál magasabb kategóriákban indulhat, illetve az Open-ben bárki indulhat. Így mindenki nyerési esélyhez jut a saját kategóriájában, ami egy egészséges versenyt alakít ki és a játékosok egymást nyomják magasabb szintekre. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki több kategóriában is indul akkor egy versenynapon két-három kategóriában is játszhat körmérkőzéseket, ami több meccset jelent még továbbjutás nélkül is. Az már csak hab a tortán, hogy adott esetben a melletted lévő asztalon világranglistás meccs folyhat, ami nem csak élménynek jó, de sokat is lehet tanulni azoktól a játékosoktól. Milyen jó lenne ha otthon is lehetőség lenne az amatőröknek az extra-ligásokkal egy napon egy teremben versenyezni (még ha nem is egy kategóriában), sok technikát el lehetne lesni… Erre egyébként már van példa, lásd a szegedi ATSK által szervezett InterPingPong rendezvényt, hogy csak egyet említsek, biztos van több is.

Még van egy fontos elem, ami pezsgővé teszi az itteni versenyeket, a pénzdíj. Hívjatok anyagiasnak, de az ember egy bizonyos szint/idő után akkor mozdul rá egy versenyre ha az éremnél komolyabb jutalmazás van. Különösen ha mondjuk órákat kell utazni a helyszínre. Pedig itt ez nem ritka, jól ismert hogy az USA-ban minden jól szét van terülve, és nagy távolságok vannak. Nekem például három és fél órát kell utazni hogy a minden hónap végén megrendezett Westchester Open-re elmenjek, de egy pár száz dolláros pénzdíj lehetőségéért szívesebben mozdul az ember. Nem is beszélve az motivációról az edzésben…. Nem ritka, hogy a legmagasabb kategóriákban (2500-alatti, vagy Open) 1500-2500 dolláros fődíjak vannak ami bizony már komoly erőket tud mozgásba hozni. Nem ritkán kínai provinciális csapatokban játszó (ami ott a nemzeti válogatott alatt egy szinttel lévő kategória) játékosok átutaznak egy-egy ilyen versenyre, 800 dolláros repülőjegy-árak mellett ha nyernek nagyon megéri :).

Minden évben van egy-két nagy verseny ami izgalomban tartja a pingpongosokat, ilyen például a North American Teams Tournament (NATT) ami egy csapatverseny vagy a Los Angeles Open ami egyéni. Itt is különböző kategóriákban lehet indulni, de az Open kategóriában gyakran felbukkannak világsztárok is, mint például Fang Bo, Dimitrij Ovtcharov vagy Oh Sang Eun. Vicces, hogy a tavalyi NATT-ban egy kínai egyetemi csapatba beszervezték Hao Shuai-t, aki érinthetetlennek bizonyult a versenyben, az itteni legjobbak már a szerváinál elakadtak… Az egyik meccs megnézhető itt: http://www.youtube.c… . A tavalyi LA Open egyik legjobb elődöntője: http://www.youtube.c…, majd a döntője ahol Li Tianyu, addig teljesen ismeretlen ‘no name’ játékos egész jól megszorongatta Ovtcharovot: http://www.youtube.c…. Mellesleg ugyanez a srác 3:0-ra kiütötte a 2004-es olimpiai bajnok Ryu Seung Min-t a 16 közé jutásért.

 

 

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás